A tisztaterek világába lépve nem csupán a hatalmas, fejlett gépekkel találkozunk, hanem a plafonon szorgoskodó apró robotjárművek is azonnal megragadják a figyelmet. Ezek a mennyezeti kis robotok megszakítás nélkül szállítják a szilíciumlapokat (wafer-eket) a félvezetőgyártás különböző állomásai között.
A gyártási folyamatok komoly logisztikai kihívásokat támasztanak: az egyes zónák és eszközök közötti anyagmozgatás szinte megszakítás nélküli – mindezt úgy, hogy a drága, érzékeny wafer-eket védeni kell a szennyeződésektől és sérülésektől. E problémákra válaszolva születtek meg az automatizált anyagmozgató rendszerek, melyek folyamatos fejlesztésen mennek keresztül, alkalmazkodva a gyártás folyamatosan növekvő méreteihez és igényeihez.
Az idő és tér optimalizálása mellett ergonomiai kérdések is előtérbe kerültek: az újabb, nagyobb és nehezebb lapok kézi szállítása nem csak földrajzi, hanem emberi tényezők miatt sem volt már fenntartható. Ezzel párhuzamosan a mennyezeti robotokra alapuló rendszerek váltak központi elemmé, amelyek a padló helyett a plafont használják terepként.
Felmerül a kérdés, hogy miként irányítanak ilyen hatalmas járműparkot, milyen algoritmusok és stratégiák döntik el, hogy melyik FOUP (wafer-tartó konténer) mikor és hová kerül. Emellett a gyártók közötti verseny, a különféle szabványok, valamint a gyors technológiai változások mind új kihívások elé állítják az iparág szereplőit.
