Néhány NASA-mérnök a hatvanas évek végén úgy döntött, hogy létrehoznak egy új céget, amely forradalmi „üveg teletype”-okat, azaz okos terminálokat fejleszt. A történet bemutatja, hogyan született meg a Datapoint 2200 nevű eszköz: először speciális terminálnak szánták, de végül általános célú számítógépként is funkcionált, amely a modern mikroprocesszoros architektúrák előfutára lett.
Izgalmas részletek tárulnak elénk arról, hogyan kapcsolódtak össze a Datapoint mérnökei és a korszak legnagyobb chipgyártói – például az Intel és a Texas Instruments –, akiknek közreműködésével a Datapoint 2200 processzora közvetlenül hozzájárult a későbbi Intel processzorok születéséhez. Kiderül az is, mennyire szokatlan műszaki megoldásokkal működött ez a gép: például nagyon sűrű belső elrendezéssel, sajátos kijelzővezérléssel, szokatlan memóriakezeléssel és szerkezeti kialakítással.
Megismerhetjük a műszaki restauráció kihívásait is. A System Source számítógép múzeum kurátorai és önkéntesei részletesen mesélnek arról, milyen nehézségekbe ütköztek a Datapoint újraindításakor: hiányzó dokumentáció, különleges alkatrészellátási nehézségek, a szoftverek hiánya és olyan apróságok, mint a megfelelő kazettás adathordozók megtalálása. Felmerül a kérdés, mennyire tartható fenn egy ilyen élő múzeum hosszú távon, és milyen kompromisszumokat kell kötni az eredetiség és a működőképesség megőrzése érdekében.
A videó érdekes kérdéseket vet fel a hardvertörténelem, a műszaki örökségvédelem és a számítógépes innováció területén: Hogyan válik egy marginális termékből történelmi jelentőségű mérnöki teljesítmény? Hol húzódnak a határok a múzeumi restauráció és a technikatörténeti hitelesség között?










