Az alkotó nosztalgikus hangvétellel vezeti végig a nézőket az első tíz iPhone-generáción, azon tűnődve, melyik modell rendelkezik a legerősebb aurával. Az „aura” három szempont szerint kerül értékelésre: külső megjelenés, kézben tartás élménye és az a bizonyos megfoghatatlan hangulat, amit a készülék áraszt.
Részletesen szemügyre veszi, hogyan fejlődtek az ikonikus dizájnelemek: a fémes csillogástól a matt és fényes felületeken át a gombok, élek, sarkok és anyaghasználat változásáig. Bevezetőként nosztalgiát kelt a klasszikus iPhone kinyitásának emléke, majd összehasonlítja a modellek hangulatát, humorral és személyes élményekkel átszőve (például az első iPhone nevetségesen nagy antennája vagy az 5c „játéktelefon” érzete).
A témák között felmerül, hogy mi tesz egy telefont igazán különlegessé: a prémium kinézet, az „előremutató” újdonságérzet vagy inkább az a szentimentális vonzerő, amire évek múltán is emlékezünk? Közben megjelenik az Apple folyamatos dizájnkísérlete, a technológiai átalakulások és egyes modellekhez köthető ikonikus jellemzők (arany szín, Touch ID, a home gomb evolúciója vagy a jack csatlakozó elhagyása).
Miközben személyes anekdoták gazdagítják a bemutatót, végig kérdés marad: vajon a régi iPhone-ok közül melyikre mondhatjuk, hogy a legnagyobb aurával bír, és vajon tényleg csak a külsőségek számítanak-e, vagy a hangulat is legalább olyan erős tényező?
