Az ausztrál repülőterek közös jellemzője, hogy mindegyik vasúti összeköttetéssel rendelkezik a várossal – kivéve Melbourne-t, amelynek hiánya régóta problémát jelent a lakosok és az utazók számára. A város gyors növekedése, valamint az évi milliós utasforgalom sürgetővé teszi, hogy a közlekedési infrastruktúra fejlődjön.
Nagyívű fejlesztési tervek indultak el, amelyek részeként új terminálokat, kapukat, egy harmadik kifutópályát és jelentős terminálbővítést valósítanak meg. Mindezek célja, hogy felkészítsék az ország egyik legforgalmasabb légikikötőjét a jövőbeni rohamos bővülésre és a megduplázódó utaslétszámra.
Az egyik legnagyobb kihívást az jelenti, hogyan lehet megoldani az elhelyezkedésből fakadó közlekedési problémákat. A távolság a városközponttól, az autós dominancia és a hiányzó vasúti kapcsolat súlyosbítja a zsúfoltságot. Az új, 12 milliárd dolláros vasútvonal terve végre kézzelfogható közelségbe került, de bőven akad vita és csúszás is a megvalósítás körül.
Az infrastruktúra-fejlesztések során figyelemre méltó kérdések vetődnek fel a technikai kivitelezés, az ütemezési problémák, a gazdasági haszon és a lakosság igényeinek egyensúlyozása kapcsán. Érdekes felvetés merül fel azzal kapcsolatban is, hogy miért éppen most jutottak el idáig, illetve mit jelenthet majd a város számára, ha valóban sikerül összekapcsolni a repülőteret a belvárossal vasúton.
