A Mac Studio tulajdonosának célja, hogy a hálózati sebességet 10 Gbps-ről 25 Gbps-re növelje, kihasználva a NAS és a rack már korszerűsített infrastruktúráját. Ám gyorsan szembesül azzal, hogy a Mac gépeken a Thunderbolt-alapú hálózati adapterek rendkívül drágák, akár 1000 dollárba is kerülhetnek, miközben PCI Express kártyák nem használhatók natívan.
Később egy olcsóbb, kevésbé ismert 25 Gbps Thunderbolt adapterre talál, amely szerverekből származó hardverrel működik. Az adapter beüzemelése azonban némi infrastrukturális változtatást igényel: például új optikai kábel behúzását, mivel a stúdióban eredetileg csak Cat6A vezetéket használt, ami 10 Gbps-re korlátozta a lehetőségeket.
Próbaüzem közben két technikai problémával is találkozik: az NAS-on futó iperf3 szoftver régi verziója limitálta a sávszélességet, míg az adapter burkolata erős hőtermelést mutatott. Ezek közül az elsőt szoftverfrissítéssel oldja meg, az utóbbi viszont kreatív, saját tervezésű 3D-nyomtatott ventilátorburkolatot igényel, amelyhez Noctua ventilátort és speciális Prusa filamenteket is használ.
Mindezek során gyakorlati kihívások merülnek fel: a ventilátor áramellátása, zajcsökkentés, illetve az alkatrészek megfelelő hűtése is fontos kérdés, hiszen a cél egy megbízható, csendes és nagy sebességű hálózat kiépítése professzionális felhasználásra.
A folyamat során felvetődik a kérdés: vajon a jelentős idő- és anyagi ráfordítás megéri-e a viszonylag csekély sebességkülönbséget, amely a Thunderbolt 3 chipset korlátai miatt jelentkezik? A projekt ugyan izgalmas tanulságokkal és fejlesztési tapasztalatokkal jár, de felmerül a dilemmája annak, mikor éri meg túlmenni a tényleges szükségleteken.
