A sportcipő-óriás Nike az elmúlt évtizedekben a piaci dominancia szimbóluma volt, de az elmúlt években komoly kihívásokkal kellett szembenéznie. A vállalat elveszítette egyik legismertebb atlétáját, Kylian Mbappét, aki egy feltörekvő versenytárshoz pártolt át, miközben a Nike részvényárfolyama tízéves mélypontra zuhant, és kiesett az S&P 100-as indexből is.
Az eseményeket tovább árnyalja, hogy a korábbi vezérigazgató, John Donahoe egy radikális átszervezést hajtott végre: a hangsúlyt az online közvetlen értékesítésre helyezte, leépítve a hagyományos kiskereskedelmi kapcsolatokat, és strukturális átalakítást vezetett be a cégen belül. Bár ez rövid távon pozitívnak tűnt, hosszú távon a termékportfólió egyre kevésbé volt izgalmas és innovatív.
Elliot Hill lett az új vezérigazgató, aki visszahozta a jól bevált sportágalapú szervezeti struktúrát, és újra felélénkítette a klasszikus termékpalettát. Annak ellenére, hogy az észak-amerikai bevételek nőni kezdtek és új futócipőt is piacra dobtak, a vállalat szembesül azzal, hogy sok tehetséges kreatív vezető és tervező odébbállt a versenytársakhoz, meggyengítve így a Nike egykori innovációs erejét.
A történet fő kérdése, vajon képes lesz-e a Nike visszaszerezni vezető pozícióját, amikor mind a belső kreatív bázis, mind a stabil menedzsment hiányzik? Felmerül, hogy mennyire jelentős szerepe van a karizmatikus vezetőnek, amikor a sikerhez szükséges emberek már elhagyták a céget, illetve hogy egy jól hangzó stratégiával ki tudja-e húzni a gödörből egy legyengült szervezetet.
