Dan Merrell beszél a Leviticus című kis költségvetésű ausztrál horrorfilmről, amely két középiskolás fiú, Naim és Ryan kapcsolatán keresztül bontakozik ki a fojtogató kisvárosi közegben. A történet középpontjában egy természetfeletti entitás áll, amely a fiúkat romantikus kötődésük miatt kezdi el kísérteni, miután szüleik egy megtisztulási szertartást szerveznek számukra. Ez a lény különös módon vagy Naim, vagy Ryan alakjában jelenik meg, így a szereplők – és a nézők – soha nem lehetnek biztosak abban, hogy valóban szeretteiket vagy a veszélyes teremtményt látják.
A film sajátos légkört teremt, amelyben a paranoia és az elszigeteltség érzése dominál, mélyen belehelyezve a közönséget a karakterek helyzetébe. A homoszexualitás, az intimitás és a kényszeres szülői kontroll kiemelt témái a történetnek, erős társadalmi kommentárt nyújtva a konverziós terápiák és a queer fiatalok nehézségei kapcsán. A hatásos horror pillanatok, a jól felépített szorongás és a két főszereplő közti erős kémia emelik ki a filmet az átlagos műfaji darabok közül.
Érdekes kérdések merülnek fel a filmben: milyen módon érzékelteti a rendező az autoritás traumatikus hatását? Vajon mennyire működnek a metaforák, vagy túlságosan direkt módon jelennek meg? Hogyan működik a horror és a társadalmi mondanivaló egysége egy elsőfilmes rendező tolmácsolásában?
