A luxusillatokat gyártó Le Labo története nem mindennapi: két korábbi L’Oréal-vezető hagyta ott biztos karrierjét, hogy saját, lassan és tudatosan működő illatházat alapítson New York szívében. A márka indulásától kezdve kihívás elé állította az iparági normákat, legyen szó vásárlói élményről, reklámmentességről vagy arról, hogy elutasítják a hírességek kedvezményeit.
Az elbeszélő személyes élményekből kiindulva – például egy Equinox edzőtermi találkozásból és az anyukájával folytatott beszélgetésekből – mutatja be, miként szivárog be Le Labo illata a mindennapokba, még akkor is, ha a márka reklámmentesen létezik. Felmerülnek a kérdések: hogyan lehet egy ilyen drága márka ilyen bensőséges érzetű? Miért jelenik meg mindenhol, miközben szinte rejtőzködik?
A márkafilozófia – a lassú illatkészítés, a személyre szabott készítés folyamata, az egyedi minták és a szándékos tökéletlenség – mind hozzájárul az exkluzivitáshoz. A Le Labo „slow perfumery” koncepciója hosszas fejlesztést és aprólékos odafigyelést foglal magában. Mindez azonban kérdéseket vet fel arról, hol húzódnak a határok a fenntarthatóság és a profitorientáltság között.
Az üzleti stratégia része a tudatos partnerség luxus fitnesztermekkel és hotelekkel, mint az Equinox vagy az Edition Hotels, ahol a célközönség a márka értékrendjére vevő. Nem utolsósorban szóba kerül a globális illatpiac robbanásszerű növekedése, a „fragrance wardrobing” trendje, valamint az, hogy a márkára miként hatott a nagyvállalati felvásárlás, miután az Estée Lauder-csoport tulajdonába került.
