Ukrajna keleti részén, Kramatorszkban, egy orosz rakétatámadás után George Butler rajzolóként ül le és figyeli az emberek reakcióit a pusztítás közepette. Egy idős férfi, Petro, óvatosan gyűjti össze a könyveket a romokból egy rózsakertben, miközben a rend helyreállításán fáradozik. Máshol egy idős asszony, Madame Olga, sorsa mutatja meg az emberi kitartás erejét: túlélte a holodomort, a háborút, és hányattatott életének történéseit osztja meg a rajzolóval.
Butler történeteiben előtérbe kerülnek a hétköznapi emberek, akik háború sújtotta környezetben próbálnak emberi méltóságukhoz ragaszkodni. Külön hangsúlyt kap a lassú, személyes megfigyelés jelentősége, amely révén mélyebb emberi történetek bontakoznak ki, túl a híradások felszíni drámáján. Rendkívüli pillanatok játszódnak le, amikor egy katona anyja borscsot szolgál fel fiának, vagy amikor két művész szótlanul, egymást lefestve kapcsolódik a kórházban.
A beszédben sorra jelennek meg a kérdések: milyen hatása van annak, ha a híreken túl figyeljük és megrajzoljuk az emberek érzéseit? Mit tanulhatunk emberségről, ha teret adunk az elbeszélésnek és a kapcsolódásnak? A történetek arra ösztönöznek, hogy mindannyian lassítsunk le, és próbáljunk meg igazán tanúi lenni a minket körülvevő valóságnak.
