A műsor a kelet-európai kvász ital történetét és készítési módját mutatja be, amely eredetileg kenyérből készült, enyhén alkoholos, szénsavas frissítőként terjedt el főként Oroszországban, Lengyelországban, Ukrajnában és a környező országokban. Központi kérdése, miért volt ez az ital mindennapi, fenntartható és népszerű a múlt társadalmaiban, függetlenül társadalmi rétegektől.
Az epizód betekintést nyújt a kvász készítésének alapreceptjébe, főként a 16. századi „Domostroi” útmutatásait alapul véve, de későbbi 18–19. századi forrásokat is bevon. A kenyér, a méz és a víz mellett szó esik arról, hogy a hagyományok hogyan újultak meg, például a természetes élesztőtől kezdve a hozzáadott fűszerekig vagy aszalt gyümölcsökig.
Részletesen tárgyalja a kvász szerepét a társadalmi és vallási életben, megemlítve, hogy a legszegényebbeknek és a gazdagoknak egyaránt szánták, szinte alkoholmentesnek számított, és még a nők is fogyaszthatták. Felvetődik, miként lett a kvász az orosz identitás, patriotizmus és fenntarthatóság egyik szimbóluma évszázadokon keresztül.
A bemutató felveti, hogyan alakult át a kvász az ipari forradalmakkal, első palackozásától és utcai hordós árusításától a szovjet időszak standardizált változataiig, sőt, érdekes történetek is előkerülnek a sikertelen konzervgyártásról. Felmerül a kérdés, vajon miért tűnt el, majd hogyan éledt újjá a modern időkben, és mennyiben hasonlít még a régi kvász az újhoz.
