Az ADS-CFT megfeleltetés egy különleges elméleti összefüggést mutat be a gravitáció és a kvantumtérelmélet között. Itt két látszólag eltérő fizikai elmélet, a gravitáció egy speciális téridőben és a téridő határán élő térelmélet, valójában egyenértékűek – azaz ugyanazt a fizikát írják le különböző oldalról.
Izgalmas kérdést vet fel, hogy miként jelenik meg a gravitáció magasabb dimenzióban, és hogyan íródik át ez a komplex fizika egy alacsonyabb dimenziós felületre. Vajon lehetséges-e, hogy minden, ami a téridő belsejében történik – például a fekete lyuk kialakulása vagy elpárolgása –, mind leképezhető a határon lévő elméletre?
A beszélgetés középpontjában egy gondolatkísérlet áll: két megfigyelő, nevezzük őket Alice-nek és Bobnak, akik a nagyobb téridőben találkoznak, és kölcsönhatásba lépnek, miközben a határon ez az interakció másként látszik. Felmerül, hogyan valósíthatóak meg ezek az interakciók az alacsonyabb dimenziójú térelméletben, ahol a megfigyelők úgymond „nem tudnak találkozni”.
A válasz kulcsa a kvantumkriptográfiában keresendő. Felmerül a kérdés: elképzelhető-e, hogy minden kölcsönhatás helyettesíthető adattovábbítással és helyi feldolgozással, és hogyan segít ebben a kvantummechanika egyedülálló erőforrása, az összefonódás?
