Az emberek látásához képest az állatok világa sokkal színesebb és változatosabb lehet, hiszen egyes fajok képesek észlelni az ultraibolya (UV) fényt is. Londonban a City University professzora felvilágosít egy érdeklődő riportert arról, hogy például a seregélyek hogyan használják ki ezt a képességet.
Kiderül, hogy a nőstény seregélyek tollazata részben ultraibolya fényt ver vissza, aminek fontos szerepe lehet a párkeresésben és a szaporodás sikerességében. Ez a láthatatlan dimenzió a madarak számára mindennapos, míg az emberi szem számára rejtett marad.
Egy másik madár, a sas is fókuszba kerül: vele kapcsolatban sokáig tartotta magát az elképzelés, hogy látja az UV-fényt, és ez segíti a vadászatban – például apróemlősök nyomait követve. A legújabb kutatások azonban ezt árnyalják, rámutatva, hogy a sasok lencséje kifejezetten kiszűri az ultraibolya sugarakat, mert azok inkább rontanák a képélességet, amire a ragadozóknak nagy szükségük van.
A tudományos beszélgetés során izgalmas kérdések merülnek fel arról is, hogy vajon tényleg az ember rendelkezik-e a legfejlettebb vizuális érzékkel a természetben, vagy számos állatfaj tudása messze felülmúlja a miénket – legalábbis bizonyos szempontból.
