Az elképzelések szerint az univerzumban többféle fekete lyuk létezik: csillagtömegű, szupernehéz, de a kettő között tátong egy rejtélyes szakadék. Az űrkutatás jelenlegi állása szerint csak nagyon kevés bizonyíték szól olyan objektumok létezése mellett, amelyek tömege néhány száz és százezer naptömeg között van – ezeket nevezzük köztes tömegű fekete lyukaknak.
A videó bemutatja, hogyan vadásznak a csillagászok fekete lyukakra: többek között gravitációs hatásokat vizsgálnak, gravitációs hullámokat érzékelnek vagy az anyag sugárzását, ami a fekete lyuk körül keletkezik, amikor az extrém gravitációs térben felmelegszik. Külön kitér arra is, hogy a köztes tömegű fekete lyukak éppen ezekkel a módszerekkel miért olyan nehezen azonosíthatók.
Szó esik több nevezetes égi objektumról is, amelyek köztes tömegű fekete lyuk jelöltek lehetnek, például a 47 Tucani és az M82 X-1, valamint részletesen elemzi az NGC 6099 HLX-1-et, amely változó röntgensugárzása miatt vált különösen érdekessé. A videóban felmerülő kérdés: hogyan keletkeznek ilyen fekete lyukak, és vajon miért olyan ritkák a megfigyeléseinkben?
Kitekintésként felmerül, hogy az univerzum hajnalán, amikor a galaxisok és szupernehéz fekete lyukaik formálódtak, talán sokkal több köztes tömegű fekete lyuk létezett – és az új csillagászati űrtávcsövek révén talán erre is választ kaphatunk.
