Az automatizált könyvírási folyamatok legújabb lépésébe nyerünk betekintést, amely segít egy átlátható és használható könyv vázlatának elkészítésében percek alatt. A szerző bemutatja, hogyan támaszkodik korábban létrehozott dokumentumokra: történetdossziéra, karakter- és világépítési lapokra, amelyek összegyűjtik az alapvető információkat a történetről és annak szereplőiről.
Különféle, műfajspecifikus sablonokat is beemel a rendszerbe, mint például a toposzokat, témákat és a fejezetenkénti cselekménysablonokat. Felmerül a kérdés, mennyire lehet ezekkel biztosítani a műfaji konvenciók követését, ugyanakkor mennyiben kínálnak személyre szabható keretrendszert az író számára.
Az outline készítése során különböző értékelési szempontokat társítanak minden fejezethez: fűszeresség, erőszak és káromkodás mértéke, valamint egyedi úgynevezett „sliderek” is bejönnek, amelyek például a feszültség, előérzet (dread), érzelmi intimitás, kapcsolatfeszültség, tempó és humor szinteket számszerűsítik. Ezek a mérőszámok elősegítik, hogy a történet érzelmi íve és dinamikája konzisztens maradjon.
A folyamat része egy érzelmi átvizsgálás, ami megmutatja, vajon eléri-e a kívánt olvasói hatást a cselekményvázlat. Ezt követi a logikai ellenőrzés, amely a belső koherenciára, világ- és karakterlogikára fókuszál, illetve vizsgálja, hogy a műfaji követelmények be vannak-e tartva.
Felmerülnek kérdések a sablonok merevsége és a kreatív szabadság összehangolásáról, valamint arról, hogy a különböző itteni mérőszámok mennyiben segítik vagy korlátozzák az írói önkifejezést. Az automatizációs lépések végén egy rövid, de jól áttekinthető vázlat áll elő, amely az egész történet szerkezetét és érzelmi dinamikáját rögzíti, hogy ebből lehessen továbblépni a részletek kidolgozása felé.
