1915 áprilisában a nyugati front sárba ragadt állóháborújának egyik legdrámaibb fordulópontjához érkezett a hadviselés: a német hadvezetés a belgiumi Ypern (Ieper) környékén lévő kiszögellés ellen készül támadni, hogy erőket szabadítson fel keleten és kizökkentse az antantot. A tét nem csupán egy vasúti csomópont és a csatornai kikötők védelme, hanem a háború további menetére is kiható morális és katonai egyensúly.
Az offenzíva érdekessége, hogy a németek először vetnek be harctéri méretekben egy addig példátlan harcászati újítást: a klórgázt. A vegyi fegyverek bevetése a front mindkét oldalán élénk vitákat váltott ki, hiszen korábban a hágai egyezmény tiltotta az ilyen eszközöket. Az új fegyver miatti erkölcsi dilemmák mellett a helyi földrajzi és meteorológiai viszonyok, valamint az előkészületek hiányosságai is meghatározták a harcok alakulását.
A támadás során a német gáztámadása váratlan mértékű pánikot és szenvedést idéz elő, különösen a francia és algériai egységek körében. A védők kényszerű reagálása, a rögtönzött ellenintézkedéseik és a csapatok közötti keveredés tovább fokozták a káoszt. Milyen hatással volt ez mind a stratégiára, mind az egyes katonákra, és hogyan változott a parancsnoki kontroll a csatatéren?
Külön érdemes odafigyelni a kanadai egységek szerepére, akik első ízben kerülnek ilyen súlyos harci helyzetbe, és a történetük nemzeti identitásuk szempontjából is jelentőséggel bír. A videó több személyes naplóbejegyzésen és visszaemlékezésen keresztül mutatja be, hogyan élték meg az újszerű fegyver bevetését, a kommunikációs zavarokat és az ad hoc védekezési kísérleteket. Az összecsapás tanulságait későbbi frontszakaszokra, haditechnikai fejlődésre és emlékezetpolitikára is kivetíti.
