Novemberben egy brit kezdeményezés, a National Emergency Briefing kapcsán készült részletes beszámoló arról, milyen mértékű problémákat jelent a klímaváltozás a mindennapi életünk több területén, például az élelmiszertermelésben, a nemzetbiztonságban és az egészségügyben.
Fellángolt a vita arról is, hogy van-e még értelme a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokra való korlátozásában reménykedni, miután egyre több tudós szerint ez már nem reális cél. Ehelyett a hangsúly a tiszta energiák gyors és tényleges elterjedésére helyeződhet át.
Több friss elemzés és tanulmány is azt mutatja, hogy a megújuló energiaforrások terjedése az utóbbi években felgyorsult, és bizonyos mutatók alapján már meghaladja a teljes energiaigény növekedését. Még ha a fosszilis energiaforrások szerepe nem is tűnik el rövid távon, fontos fordulóponthoz érkeztünk.
Felmerül a kérdés: vajon elég gyors-e ez az átállás ahhoz, hogy valódi változást hozzon a kibocsátás szempontjából? Más kritikus területek, mint a mezőgazdaság, az erdőirtás vagy a földhasználat változása is megoldásra várnak, és további kihívást jelent, hogy az infrastruktúra még nem tart lépést a tiszta energiás fejlesztésekkel.
A gazdasági és politikai dimenziók egyre inkább előtérbe kerülnek, hiszen a globális tisztaenergia-verseny már javában zajlik, miközben a klímaváltozás elleni küzdelemről szóló narratívát az infrastrukturális fejlesztések és a gyakorlati eredmények kezdik meghatározni.
