Ez a videó részletesen vizsgálja a Call of Duty videojáték-sorozatban megjelenő kínzási jeleneteket – összesen 46 esetet tár fel a sorozat majdnem két évtizedes történetében. Az elemzés során nemcsak a kiemelt, hírhedt jelenetekre koncentrál, hanem a rövid, mindennapinak tűnő brutalitásokra is, amelyek esetenként a játékos számára szinte észrevétlenek maradhatnak.
A szerző összehasonlító módszerekkel mutatja be, hogy a kínzás mennyire szerves részévé vált a franchise narratívájának, függetlenül attól, hogy éppen „jó” vagy „rossz” oldal szereplői alkalmazzák. Felveti a kérdést, hogy a játékok szándékosan teremtenek-e egy olyan morális világot, ahol a cél szentesíti az eszközt, és a kínzás gyakran teljesen hatékonynak tűnik, főleg, ha azt a főhősök alkalmazzák.
Érdekes minták jelennek meg a játékban: többnyire a „jó fiúk” és a „rossz fiúk” szinte egyforma arányban élnek a kínzás eszközével, ám a főhősök sokkal nagyobb arányban érnek el vele sikert. Ez a megállapítás azt a filozófiát kívánja közvetíteni, hogy az ellenkező oldalon állók – gyakran – morális vagy személyes gyengeségből törnek meg.
A videó kitér arra, hogy a játékok világa mennyire távol áll a valóságtól: a kínzás a valós életben ritkán vezet gyors és használható információhoz, miközben a Call of Duty gyors megoldásokat kínál ezzel a módszerrel. Szó esik történelmi példákról, tudományos kutatásokról és arról, mennyire sarkított, idealizált képet közvetítenek a videojátékok a kínzásról, szinte magától értetődő eljárássá téve azt mindkét oldalon.
A bemutatott jelenetek közben a szerző elgondolkodtató kérdéseket vet fel: Miért épp a kínzás lett a konfrontációk központi eleme a sorozatban? Lehet-e egy videojáték-sorozat hőse az, aki elutasítja ezt az eszközt? Vagy már annyira beágyazódott a franchise DNS-ébe, hogy nincs visszaút?
