Az automatizáció és a mesterséges intelligencia térnyerése alapjaiban formálja át a munkaerőpiacot, felvetve a kérdést: kié lesz az egyre növekvő vagyon, amit már nem emberek, hanem gépek állítanak elő? Jelenleg a tőketulajdon magánkézben összpontosul, és a leggazdagabbak részesülnek a haszonból.
Társadalmi és gazdasági kísérletek világszerte keresik a választ, hogyan osszuk el igazságosabban a gépesített gazdaság gyümölcseit. Ilyenek például a közvagyon-alapok – mint az alaszkai vagy norvég modell –, amelyek minden állampolgárnak részesedést biztosítanak az állami erőforrásokból származó jövedelmekből.
Különböző tulajdonosi rendszerek működnek még, például munkavállalói tulajdonosi programok (ESOP), szövetkezeti vállalatok, ahol a dolgozók döntéshozók és részesednek a nyereségből, valamint az úttörő „baby-bond” programok, melyek minden gyermeknek induló tőkét adnak felnőtté váláskor.
Minden modell saját előnyöket és hátrányokat rejt: a kockázatok koncentrációja, a kontroll távolsága vagy a feltőkésítésből kimaradók problémája. Ezek a megközelítések együtt mégis felvázolnak egy másfajta gazdasági rendet, ahol a tulajdonhoz jutás nem kiváltság, hanem alapjog.
