Kate Hudson arról beszél, hogy tinédzserként hogyan talált rá a zenére, amely alapvetően formálta önismeretét. Az első igazi zenei felfedezése a The Rolling Stones „Tattoo You” albuma volt, amely új érzéseket és álmokat hívott elő benne.
Az olvasás iránti szeretetéről is mesél; elmondja, hogy gyermekként lassan olvasott, majd később figyelemzavarosnak diagnosztizálták, ami végül új lendületet adott neki a könyvek világában. Kiemeli John Williams „Stoner” című regényét, valamint Gabriel García Márquez „Száz év magány” című klasszikusát, amelyek különösen nagy hatással voltak rá.
A televíziózás terén visszatért a „Maffiózókhoz” (The Sopranos), hogy újraélje, mennyire meghatározó szerepe volt ennek a sorozatnak a modern tévéhistóriában és saját élményeiben. A karakterek, főként Tony Soprano, maradandó élményt jelentettek számára.
Filmes élményei között felidézi gyermek- és tinédzserkori kedvenceit, amelyek közül a kilencvenes évekbeli rendezők – mint Michael Mann, Quentin Tarantino vagy Scorsese – nagy hatással voltak rá. A „Tiszta románc” (True Romance) és a „Becéző szavak” (Terms of Endearment) különös jelentőséggel bírnak számára; ezek a filmek segítettek megérteni, miért olyan fontosak az emberi kapcsolatok és az érzelmek a mozgóképen keresztül.
