Doug egy tudóscsoporthoz csatlakozik, akik azt próbálják feltérképezni, hogyan néznek ki a jéghegyek a vízfelszín alatt. A csapat célja, hogy adatokat gyűjtsenek a jéghegyek formájáról, így pontosabb becslést adhassanak azok tengeri mozgására.
Saját fejlesztésű távoli érzékelőkkel és szenzorokkal dolgoznak, amelyek több irányból képesek letapogatni a jéghegyeket. Emellett tesztelés alatt állnak a légi feltérképezést segítő eszközök és a szonáros robotok is, bár ezek egyelőre nem helyettesítik a közvetlen megfigyelést. Az élőben készített képek segítenek az adatokat pontosan értékelni és összevetni a szonár által szolgáltatott információkkal.
Az óriási jéghegyekről kiderül, hogy csak egy nyolcada látszik a víz felett, míg a sokkal nagyobb rész, az úgynevezett ‘kíl’, a víz alatt rejtőzik. Ez a rész bonyolultabb és változékonyabb formájú, mint ahogy azt elsőre gondolnánk, és nagymértékben befolyásolja a jéghegyek mozgását az óceánban. A rejtett formák és az áramlatokra való reagálásuk komoly kihívás elé állítják az előrejelző rendszereket.
Felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire tudjuk pontosan feltérképezni ezt az eldugott világot, és hogyan segíthetik a tudományos megfigyelések a jéghegyek mozgásának előrejelzését. Vajon a fejlesztés alatt álló technológiák képesek lesznek-e feltárni a víz alatt húzódó jégformák minden titkát?
