A dokumentumfilm Izrael katonai uralmának időszakába enged betekintést, különös hangsúlyt fektetve azokra az évekre, amikor az arab lakosság mindennapjait katonai kormányzat szabályozta. Az emlékek, interjúk és levéltári dokumentumok mozaikjaiból rajzolódik ki a hadsereg civil életbe való beavatkozásának összetett, gyakran ellentmondásos képe. Felmerül a kérdés, hogyan vált a bürokratikus és hivatali erőszak a fegyveres ellenőrzés árnyékában a mindennapos kontroll fő eszközévé.
A film személyes sorsokon keresztül dolgozza fel, miként alakultak ki az egymás mellett élő, ám egymástól elzárt közösségek világa. Levelek, családi történetek, visszaemlékezések mutatják meg a hatalmi viszonyrendszerek árnyalatait, a korabeli társadalmi, gazdasági és politikai dilemmákat. Megvizsgálja, hogyan jelent meg a katonai uralom ’emberi arca’ egyes kormányzók hétköznapi döntéseiben, és hogyan formálta ez a kollektív emlékezetet.
Napirendre kerül a biztonsági- és földkérdés összefonódása is: vajon a hivatalosan biztonsági okokra hivatkozó rendszerek miként váltak az erőforrások újbóli elosztásának keretévé? Az elbeszélések rávilágítanak arra, hogy egy ilyen uralmi forma milyen hosszan tartó bizalmatlanságot és bizonytalanságot szülhet, amely generációkon átívelően befolyásolja az érintett családok és közösségek mindennapjait.
A film reflektál arra, lehet-e valaha teljesen maga mögött hagyni azokat a kollektív félelmeket, kétségeket és sebeket, amelyeket egy katonai közigazgatás időszaka hagyott maga után. Megválaszolatlanul hagyva, de hangsúlyosan vetődik fel a kérdés, hogy lehet-e tartós, szilárd békét és integrációt építeni az ilyen múltú társadalmakban.
