Az Európai Unió és a NATO jelenleg kiemelt fontosságot tulajdonít a védelemnek és a biztonságpolitikai együttműködésnek, de léteznek olyan tagállamok, mint Írország, amelyek évszázados hagyománnyal rendelkeznek a katonai semlegesség terén. Ennek gyökerei egészen az ország függetlenségéig nyúlnak vissza, amely során a katonai szövetségektől és külföldi háborúktól való tartózkodás elvét rögzítették az alkotmányban is.
Azonban felmerül a kérdés, vajon ez a semlegesség időtálló maradhat-e a megváltozott európai biztonsági környezetben. Írország történetét áttekintve számos alkalommal tapasztalható, hogy a gyakorlatban a semlegesség rugalmasabban érvényesült. A világháborús időszakban például a hivatalos semlegesség megkérdőjelezhető lett azáltal, hogy az ír kormány együttműködött a szövetségesekkel, miközben jelentős számú ír állampolgár önkéntesen harcolt a brit hadseregben.
Napjainkban Írország a humanitárius oldal mellett áll a nagy nemzetközi konfliktusok során, többek között Ukrajna és a Gázai övezet ügyében, és számos szankciót támogatott Oroszországgal szemben. Emellett a védelmi kiadások nagysága, valamint az ország digitális infrastruktúrája miatt többen aggályokat fogalmaznak meg az európai biztonsági rendszerben betöltött szerepéről.
Az utóbbi években több reform indult, amelyek a külföldi katonai missziók szabályozását érintik, például a ‘hármas zár’ lazítása, illetve a NATO-val való együttműködés bővítése. Ezek a lépések új megvilágításba helyezik az ír semlegesség jövőjét, és vitákat keltenek arról, hogy mennyiben maradhat fenn a hagyományos politikai irányvonal a növekvő nemzetközi nyomás közepette.
