Irán és Omán közel kerültek egy kétoldalú megállapodás megkötéséhez, amely a Hormuzi-szoros kérdéseit érinti, de a teljes nyitás továbbra is függ az Egyesült Államok garanciáitól. Az iráni fél világossá tette: a legfontosabb feltételek közé tartoznak az eredeti, már felbomlott egyetértési nyilatkozatban (MoU) szereplő pontok újratárgyalása, különösen a teheráni kikötők blokádjának feloldása, a szankciók felülvizsgálata, valamint az iráni vagyonok felszabadítása.
A felek egyelőre csak egy ideiglenes, 1-3 hónapos keretmegállapodásban gondolkodnak, amely enyhítheti a feszültséget, de önmagában nem teszi lehetővé minden hajózási útvonal teljes megnyitását. Közben a libanoni helyzet és az ottani stabilitás igénye is megjelenik a tárgyalások fókuszában, illetve az amerikai fél részvétele, szerepe, közvetett jelenléte is kérdéses maradt.
Az Egyesült Államok elnöke és vezető tisztviselői nyilvánosan sürgetik a diplomáciai megoldást, miközben katonai fenyegetéssel is nyomást helyeznek Iránra. A háttérben aggodalom tapasztalható az amerikai hadsereg csökkenő rakéta- és légvédelmi készletei miatt, különösen a Patriot elfogórendszerek terén, amely tovább árnyalja a közel-keleti helyzetet és az erőviszonyokat.
Felmerül a kérdés: milyen eszközei maradtak az Egyesült Államoknak a tárgyalási folyamatban, hogyan tudja befolyásolni a Hormuzi-szoros sorsát, illetve a régió stabilitását a jelenlegi erőforrások és politikai szándékok mellett?
