Az 1980-as évek végén és a 90-es évek elején a szoftverkalózkodás gyorsan terjedt a számítógépes játékosok körében, különösen az Amiga platformon. Ennek hatására a kiadók egyedi másolásvédelmi módszereket dolgoztak ki, amelyek változó sikerrel próbálták megvédeni a játékaikat.
A filmlicenszeken alapuló nagy sikerű játékok, mint az Indiana Jones and the Last Crusade, kiemelkedő népszerűségnek örvendtek. E játék Amiga verziója akciójátékként tűnt fel, ám a fejlesztés és az irányítás terén több kritika is érte – sokak szerint frusztráló élményt nyújtott a játékosoknak.
Különös figyelmet érdemel azonban a játékba épített másolásvédelem, amely nemcsak a nem szabványos lemezekkel, hanem egyedi kézi védelmi megoldással – egy vörös színű lencsét igénylő fordítólappal – akadályozta a kalózmásolatok terjedését. A játékmenet során csak egyetlen lehetősége volt a játékosnak a helyes kódszimbólumok beírására, különben később a program váratlanul megakad, vagy lehetetlenné teszi a folytatást.
Az Amigán elterjedt cracker csoportok igazi versenyt futottak a védelem feltörésében – több próbálkozást és trükkös megoldást is bemutatott a videó, rámutatva arra, mennyi kreativitásra volt szükség a védelem kijátszásához. A kézi kódfejtő lap és a piros lencse ötletességében és gyakorlatban is kiemelkedik az akkori másolásvédelmi technológiák közül.
A videó kitér arra is, hogyan alakult át a másolásvédelem a korszak más Indiana Jones-játékaiban, összevetve különféle védelmi megoldásokat – például a grafikus kalandjáték és az akciójáték közötti eltéréseket is bemutatva. A régi idők kreatív védekezései és a kalózok kihívásai ma már a digitális játékmegőrzés szempontjából is érdekesek.
