A dokumentumfilm betekintést nyújt a Románia Kárpátokban fekvő erdeinek jelenlegi állapotába, különösen arra fókuszálva, hogyan kapcsolódik ehhez az IKEA erdőgazdálkodási gyakorlata. Elhangzik, hogy hatalmas területek kerültek az IKEA tulajdonába, ahol nagymértékű tarvágásokat hajtanak végre. Ennek ökológiai és társadalmi következményeit többen is erősen kritizálják, kiemelve a biodiverzitás csökkenését, a talajeróziót és a helyi közösségek veszélyeztetését.
A filmben megszólalnak oknyomozó újságírók, környezetvédők (többek között Gabriel, a román Agent Green civil szervezet alapítója), valamint az IKEA képviselői is. Heves viták folynak arról, hogy a vállalat fenntarthatóságra való hivatkozása mennyire hiteles a gyakorlatban, illetve mit jelent az FSC (Forest Stewardship Council) tanúsítás valódi védelmet tekintve.
A szereplők több kérdést is felvetnek: Valóban lehet-e gazdaságosan és egyben fenntarthatóan erdőt művelni? Létezik-e olyan vállalati működés, amely egyszerre szolgálja az ökológiai, gazdasági és társadalmi érdekeket? Mennyire megbízhatóak a nemzetközi erdőtanúsítási rendszerek, illetve miként kapcsolódnak a korrupcióhoz és a jogsértésekhez?
A dokumentumfilm több ellentmondást is feltár az erdőgazdálkodás, a természeti értékek védelme, valamint a gyorsan, olcsón gyártott „fast furniture” üzleti modellje között. Az is felmerül, hogyan hat mindez a régió természeti örökségére, valamint a nemzetközi famegmaradási kezdeményezések hatásosságára.
