A ‘Still Wakes the Deep’ című alkotás a modern narratív horror egyik kiemelkedő példája, amely egy 1975-ben, a viharos Északi-tengeren működő skót olajfúró platformon játszódik. Az erőteljes atmoszféra és az aprólékosan megalkotott környezet már az első percektől beszippantja a nézőt, ahogy Cameron “Caz” McLeary, az elektromos szakember menekülni próbál múltja és egy titokzatos tragédia elől.
Az emberi kapcsolatok és a társadalmi háttér hangsúlyosan jelennek meg: a szűk legénység tagjai változatos, hiteles karakterként lépnek színre, egyéni motivációkkal, félelmekkel és politikai nézetekkel. Különleges hangsúlyt kap Caz és barátja, Roy őszinte, emberközeli kapcsolata, ami rendkívül emberivé teszi a hátborzongató események közepette kibontakozó történetet.
A feszültség egyre nő, amikor egy rejtélyes, organikus entitás kezdi el bekebelezni az egész fúrótornyot és annak lakóit. A valóság és a hallucináció, a belső vívódás és a test-horror folyamatosan keveredik, miközben Caz és társai a túlélésért küzdenek egy összeomló, elidegenítő világban. Az alkotás kérdéseket vet fel az identitásról, az egyéni felelősségről, és az emberi lény törékenységéről a természet, illetve az abszurd, ismeretlen erőkkel szemben.
Következetes hangsúlyt kap a The Chinese Room fejlődése is – korábbi címek (mint a ‘Dear Esther’ vagy az ‘Amnesia: A Machine for Pigs’) motívumai, témái szőnek komplex szövetet ebbe a játékba, amely egyszerre Lovecraft-i és krönenbergi értelemben abszurd. A kérdés: mennyire tudunk szembenézni önmagunkkal, múltunkkal és az elkerülhetetlen véggel egy mindent felfaló ismeretlen közepette?
