A videojátékokhoz kapcsolódó várakozások és csalódások történetét izgalmasan járja körül a videó, miközben kiemeli, hogyan alakult át a játékos közösség hangulata az elmúlt évtizedekben. Szó esik a túlzott hype-ról, amely hatalmas elvárásokat szül, majd ezek kudarcba fulladása után fokozódó cinizmushoz vezet mind a játékosok, mind az ipar részéről.
A Watch Dogs példáján keresztül bemutatásra kerül, hogy egy közepes minőségűnek értékelt játék mekkora hatással lehetett a játékipar egészére. Felvázolja, hogyan vált a játék a hype és a csalódottság hullámvasútjának szimbólumává, és miként befolyásolta a játékosok kritikai szemléletmódját azóta is.
Részletesen elemzi a játék történetét, főbb karaktereit, valamint innovatívnak szánt, de félig kiforrott játékelemeit. Szó esik a sztori elnyújtottságáról, a karakterdrámák hitelességének hiányáról, és arról is, hogy az ígért újítások miért váltak inkább kiábrándítóvá. Különös figyelmet kapnak azok a tényezők, amelyek miatt a játék unalmassá és egyhangúvá vált, annak ellenére, hogy kezdetben frissnek és ígéretesnek tűntek.
A videó kitér arra is, hogyan találkozott a Watch Dogs körüli csalódás a közösségi média algoritmizált felháborodáskultúrájával, és hogyan járult mindez hozzá a modern internetes diskurzus egyre agresszívebb, megosztó jellegéhez. Felveti, hogy a játék megjelenése egybeesett a Gamergate mozgalom kezdetével, amivel a videó egy átfogóbb képet ad a korszak változásairól, és elgondolkodtat arról, hogy vajon egyetlen, középszerű játék tényleg meg tudja-e változtatni a történelem menetét.
