Az emberi agy időérzékelésével és az érzékszervek alkalmazkodóképességével kapcsolatos izgalmas kérdéseket jár körbe a beszélgetés, amelyben neves szakértők – köztük David Eagleman idegtudós – fejtenek ki aktuális tudományos elméleteket.
Felmerül, miként képes az agy eltérő szenzoros jeleket, például rezgéseket vagy hangokat, ugyanúgy értelmezni, és szó esik arról, hogy ha egy érzékszerv kiesik, a hozzá tartozó agyterületeket más funkciók vehetik át. Látványos példákat hoznak a Braille-olvasásról, a vakok echolokációjáról, vagy hogy Beethoven miként érzékelte a zongorát hallásvesztése után.
A beszélgetés kitér arra is, hogy mit mutatnak a legfrissebb agyi képalkotó vizsgálatok az érzékszervi területek közötti versengésről, és miként alkalmazkodik az agy az információáramláshoz. Vizsgálják az álmok funkcióját is: vajon miért álmodunk, és hogyan kapcsolódhat ez az egyes agyterületek „önvédelméhez” az éjszakai tétlenség idején?
Érdekes elméleti kísérletek révén megpróbálják megérteni, miért tűnhet úgy, hogy „lelassul az idő” extrém helyzetekben, illetve hogyan torzulhat az időérzékelés az emlékek sűrűségének függvényében. Az emlékek megbízhatósága, a mentális modellek szerepe és a tudatosság nehezen megragadható problémája szintén központi kérdés marad – konkrét megoldást azonban a videó nem tár elénk, inkább tovább vezeti és kibontja a témákat.
