2017-ben Mianmarban egy éjszaka alatt kitört népirtás következtében több százezer rohingya menekült érkezett Bangladesbe, Cox’s Bazar menekülttáboraiba. Ezek a családok elképesztő nehézségeken mentek keresztül, gyermekekkel a hátukon menekültek, miközben a környezetük gyökeresen megváltozott.
Erum Mariam, aki három évtizede gyermekekkel dolgozik a BRAC nevű szervezetnél, személyesen látogatta meg a táborokat, hogy lássa, mivel néznek szembe a gyerekek. Rajzokon fegyverek jelentek meg, a felajánlott játékok, mint a Scrabble és az Uno, idegennek bizonyultak számukra, és nyelvi, kulturális akadályokba ütköztek.
Az egyik legfontosabb felismerés az volt, hogy nem minden játék segíti ezeknek a gyerekeknek a gyógyulását – a saját rohingya kultúrájukból eredő játékok erősítik igazán identitásukat és önbizalmukat. A Play Lab kezdeményezés célja ezért az lett, hogy a helyi közösségek saját, hagyományos játékait és művészeti formáit emelje be a támogatásba.
Kiemelt személyes történeteken keresztül ismerhetjük meg, hogyan alakította át a játék a gyermekek életét: például Noor, akit a hagyományos ugrókötél játék tett magabiztosabbá, Muhammad, aki játszva tanult empátiát, vagy Tuhinur, aki a Kabia vezetésével győzte le félelmeit és lett példakép társai számára.
A Humanitárius Play Labokban minden részlet a gyermekek saját kultúráját tükrözi, a facilitátorok is rohingya nők. A kezdeményezés azóta több tízezer gyermeket ért el, nemcsak Bangladesben, hanem Ugandában is.
Felszínre kerül a kérdés: hogyan tud segíteni a játék a legsérülékenyebb helyzetben lévő gyerekeknek, miként járul hozzá egy veszteségekkel teli élet újraépítéséhez, és miképp segíti identitásukat, önbizalmukat helyreállítani?
