A beszélgetés során Alice Roberts régészeti és történeti nézőpontból vizsgálja a kereszténység eredetét és rendkívüli terjedésének folyamatait. Az ókori Római Birodalomban a vallási élet sokszínű volt: egymás mellett éltek a régi görög és római istenek, valamint a keleti eredetű Mithras, Ízisz vagy Kübelé kultuszai. E sokaságban indult el egy kis zsidó mozgalom, amely idővel globális vallássá fejlődött.
Felmerül a kérdés, hogy hogyan válhatott egy kezdetben marginális és zártkörű zsidó közösség az egész birodalom hivatalos vallásává. A terjedés egyik kulcsa Szent Pál tevékenysége volt, aki a kereszténységet a nem zsidók, vagyis a pogányok felé is megnyitotta, ezzel jelentősen kiszélesítve a mozgalom elérhetőségét.
A diskurzus során szó esik arról, hogy a nagyvárosok, az urbanizáció és a kiépülő egyházi hierarchia miként járultak hozzá a kereszténység szervezeti erejéhez. Különösen érdekes a párhuzam a római városok szakmai szövetkezetei (collegia) és a keresztény közösségek működése között.
Fontos téma a kereszténység átalakulása az elithez való kapcsolódás, illetve a gazdasági és közigazgatási szerepek átvétele révén; például Alexandria püspökei közvetlenül részt vettek az agrár- és gabonaexport szervezésében. A beszélgetés rávilágít, hogy a vallás terjedése mennyire összefonódott a gazdasági, társadalmi és adminisztratív érdekeltségekkel.
Kérdéseket vet fel, vajon mennyire volt a vallás elterjedése alulról szerveződő mozgalom vagy inkább felülről lefelé, azaz elit által vezérelt folyamat. Szóba kerül a régi szokások és a pogány ünnepek átszivárgása a keresztény gyakorlatba, valamint a római városi épületek templomokká alakítása is. A beszélgetés összetett társadalmi és politikai összefüggéseket tár fel, elgondolkodtatva a nézőt, mennyire öltött a kereszténység sajátos rómaiságot.
