Melbourne délkeleti külvárosában található egy gyár, ahol naponta mintegy 200 ausztrál futball-labdát készítenek, túlnyomórészt kézzel és örökségi gépekkel dolgozva. A munkafolyamatot mindössze 16 fős csapat végzi, akik precíz és tapasztalt kézimunkával állítják elő a legendás Sherrin labdákat.
Az alapanyagok kiválasztása kulcsfontosságú: korábban a labdák főleg malacbőrből, ma már tehénbőrből készülnek. A bőrt panelekre vágják, melyekhez különböző színű – a nappali vagy esti mérkőzésekhez illeszkedő – felületeket használnak. Az egyik érdekes technikai részlet, hogy a panelek hátoldalára pamut- és poliészter réteget ragasztanak, így lesz a labda erős, vízálló és mégis rugalmas.
A logók és feliratok szitanyomással kerülnek a labdákra, egy olyan eljárással, amelynek gyökerei egészen a kínai Szung-dinasztiáig nyúlnak vissza. Ma már félautomata gépen dolgoznak, de a pontos elhelyezés még mindig emberi ügyességet igényel.
A labda összevarrása, formázása és végső lezárása titkos és őrzött szakmai fogás – állítólag csak két ember ismeri a végső lépéseket. A legvégén izomerőt is igényel a formázás, és egy heti rendszerességgel gyári gyógytornászt is alkalmaznak a megerőltető munka miatt.
A folyamat során folyamatosan felmerülnek olyan kérdések is, mint hogy hogyan alakul ki a labda tartóssága, vagy hogy milyen változtatások tükrözik az évtizedek óta változatlan gyártási hagyományokat. Mi lehet a 140 éves titok a végső lezárásban?
