Az előadás középpontjában tizenhét speciális mondatszerkezet áll, amelyek nem közvetlenül meggyőzni próbálják a másik embert, hanem olyan körülményeket teremtenek, hogy a beszélgetőpartner saját maga következtessen egy bizonyos irányba. Ezek a mondatok különböző „családokba” sorolhatók, mindegyikük más-más elmekapcsolót működtet, például az önértelmezés vagy az ellenállás csökkentésén keresztül.
Az előadó történelmi és modern példákat hoz: Szókratész filozófiai kérdezéseitől kezdve, római ügyvédek retorikáján, szektavezéreken, túsztárgyalókon és krízisvonalak tanácsadóin át egészen pszichológiai technikákig. Mindegyikben közös, hogy nem erőltetik rá az akaratukat, hanem a másik agyában kialakuló gondolati folyamatokat indítanak el.
Kiemelt szerepet kapnak olyan mondatszerkezetek, amelyekkel a beszélgetőpartner saját magától érvel az előadó pozíciója mellett, ellenállása csökken, vagy éppen saját identitását formálja át. A példák között szerepel, hogyan lehet beszélgetőtársunk érzelmi állapotát felismerni, nevén nevezni, valamint hogyan lehet elérni, hogy a beszélgetés végére maguk érezzék úgy, ők döntöttek saját válaszaikról, mintha nem is kaptak volna sugalmazást kívülről.
Az előadás végig izgalmas kérdéseket vet fel: mitől lesz hatékony a befolyásolás, miként érjük el, hogy valaki magától változtasson álláspontján, vagy hogyan teremthetjük meg azt a feltételrendszert, amelyben az emberek úgy érzik, saját döntéseiket hozzák meg? Ezekre a megközelítésekre épül az NCI4 rendszer, és a videó a további tanulási lehetőségeket is felvillantja.
