Gyermekként rengeteg órát töltöttem online játékokkal, mint a Runescape, a World of Warcraft és a Growl Online Classic, amelyet eredetileg Zelda Online-nak hívtak. A Growl Online világát egy lelkes fejlesztő álmodta meg, és hamarosan kialakult egy aktív közösség köré, ahol mindenki saját pályákat építhetett, eseményeken vehetett részt, és különféle világokat fedezhetett fel.
A játékban eltöltött évek alatt nemcsak különböző emberekkel ismerkedtem meg a világ minden tájáról, hanem adminisztrátorrá is váltam, felelősséget vállalva a közösség és az események irányításáért. Visszatérve évekkel később a játékba, szembesültem azzal, hogy a valaha nyüzsgő világ már szinte kihalt, mégis néhányan a nosztalgia miatt újra és újra belépnek.
Érdekes kérdések merülnek fel: Miért térünk vissza a múlt játékaihoz, amelyek már elveszítették régi fényüket? Hogyan alakítják ezek az online élmények a társas kapcsolatainkat, és vajon miért könnyebb ismeretlenekkel kapcsolatot teremteni digitális terekben, mint a való életben?
A nosztalgia ereje, a virtuális közösségek és az egyszerű, apró kommunikációk mind olyan témák, amelyek az online játékok kulturális jelentőségére irányítják a figyelmet. Mit jelent számunkra egy „halott” MMO világa, és hogyan változik meg, ahogy mi magunk is felnövünk?
