Az alkotó visszatekint a gyerekkora videójátékos élményeire, kiemelve a barátaival töltött hétvégéket, amikor órákat játszottak együtt különféle, főként GameCube-on elérhető kreatív multiplayer címekkel. Változatos példákat hoz fel, így kerül elő a Billy Hatcher and the Giant Egg, amely hatalmas szórakozást nyújtott számukra, azonban mára már csak homályos, pozitív érzések maradtak róluk – a konkrét részletek teljesen elhalványultak.
Felmerül a felejtés és az emlékezés problematikája: miért maradnak meg jobban bizonyos címek, míg mások emléke szinte teljesen kitörlődik, sőt néha összemosódik más játékokkal? Például a Gun és a Red Dead Redemption közötti párhuzamok, vagy gyerekkori játékélmények, amelyek során hamisan keverednek az egyes címekben látott motívumok.
A videós rávilágít, mennyire át tudja írni az idő az emlékeket, és hogy a nosztalgia és az objektív értékelés valójában nem mindig választható szét. Felteszi a kérdéseket: Mennyire hitelesek azok az emlékeink, amelyeket nem tudunk konkrétumok szintjén felidézni? Mikor érdemes újrajátszani egy régi kedvencet, és jelenthet-e csalódást, ha az élmény nem olyan, mint régen? Hogyan lehet helyesen viszonyulni a saját nosztalgikus emlékeinkhez, különösen, ha azok homályosodnak vagy összemosódnak más tapasztalatokkal?
Megjelenik az is, hogy idővel mindannyian elfelejtünk dolgokat, és talán ez rendjén is van – de vajon van-e értelme mindent görcsösen megőrizni, vagy elfogadjuk, hogy némely élmények csak halvány lenyomatként maradnak fenn?
