A film mélyreható betekintést nyújt a pénz modern világát formáló két kiemelkedő intézmény, az amerikai Federal Reserve és az Európai Központi Bank (EKB) történetébe, feladataiba és működésébe. Rávilágít arra, hogy a pénz ma már szinte kizárólag digitális, a fizikai készpénz jelentősége elenyészett, és mindennek alapja az intézményekbe vetett bizalom.
Sorsfordító történelmi pillanatok kerülnek előtérbe, mint az 1971-es Nixon-sokk, amely alapjaiban rendezte át a pénzügyi rendszert, illetve a 2008-as pénzügyi válság és az eurózónát megrázó 2010–2012 közötti adósságkrízis. Ezeken keresztül a mű vizsgálja, hogy a központi bankok hogyan alkalmaztak példátlan eszközöket, miként bővítették mérlegeiket, és hogyan próbálták fenntartani a gazdasági és pénzügyi egyensúlyt.
Érdekes kérdések és feszültségek kerülnek felszínre az EKB szerkezeti kihívásai kapcsán is: egyetlen monetáris politika hogyan tud, vagy éppen nem tud megfelelni húsz, szerkezetében eltérő tagállam gazdasági és politikai realitásainak. Felmerül a dilemma, hogy egy pénzügyi unió életképes-e fiskális unió nélkül, illetve, hogy az EKB valóban független-e a tagállami elvárásoktól és politikai nyomástól.
A dokumentumfilm nemcsak gazdasági, hanem társadalmi hatásokat is boncolgat. Kitér arra, miként befolyásolja a központi banki politika a lakossági jólétet, a vagyoni egyenlőtlenséget, a fiatal generációk lehetőségeit vagy éppen az intézményekbe vetett bizalmat. A történet középpontjában gyakran személyek állnak, akik egy-egy válság idején meghatározó döntéseket hoznak, így újabb kérdéseket vet fel arról, hogy mennyit ér az intézményi keret, ha a döntések emberek hitéből, tapasztalatából és múltjából fakadnak.
