Az elemzés fókuszában Michael Jackson „Thriller” című dalának vokális rétegezése, azaz a stúdióban felvett, izolált vokálsávok állnak. A videóban részletesen megvizsgálják az ének hangmagasságának pontosságát, valamint a háttérénekek felvételi folyamatát, különös tekintettel azokra a technikákra, amelyekkel a tökéletes harmóniát igyekeztek elérni analóg körülmények között.
Kiemelt témaként jelenik meg, hogy miként alakult ki az a vastag, többszólamú hangzás, amelyet úgy értek el, hogy Michael többször is felénekelte ugyanazokat a részeket, majd ezeket a sávokat egymásra rétegezték. A pitch monitoring szoftver segítségével a hallgató betekintést nyerhet abba, hogy az ének mennyire volt pontos, vagy éppen mennyire tért el az ideális hangmagasságtól – az apróbb eltérések pedig éppen az eredeti, organikus hangzást segítik elő.
Az is szóba kerül, hogyan vágtak össze különböző felvételekből („comp take”) egy tökéletesnek ítélt, teljes háttérvokál sávot, illetve milyen kihívásokkal néztek szembe az analóg, szalagos felvételi technológiai korlátok között. Az énekminták vizuális elemzése során érdekes kérdések merülnek fel arra nézve, hogy Michael Jackson mennyire volt precíz, illetve hogyan oldották meg a „hibátlan” háttérvokál elérését hangtechnikusai.
Mindeközben felvetődik, hogy a természetes, kis mértékű hamisság miért járul hozzá a produkció eredetiségéhez, illetve hogy a modern digitális pitch korrekció és „crossfade” technikák miként térnek el a múlt analóg világától. Izgalmas rálátást kapunk arra, hogy Michael mennyire volt maximalista, mennyit „mozoghatott” a mikrofon előtt, és hogyan vált a stúdiómunkafolyamat a művészi tökéletesség egyik meghatározó elemévé.
