Az állatvilágban számos meglepő túlélési stratégia létezik, amelyekkel az élőlények képesek túlélni azt is, ha egy ragadozó felfalja őket. Egyes bogarak például többször is képesek elkerülni, hogy egy harcsa vacsorája legyen, akár többszöri bekapás után is kijutva a szájából.
A halak elleni védekezésnél meghökkentő menekülési útvonalak is szóba jöhetnek: például a japán angolnák képesek átverekedni magukat a ragadozójuk kopoltyúján keresztül, egészen a szabadságig. Hasonló menekülési technikákat alkalmaz néhány más, hosszúkás testű halfaj is.
Némely állatok testméretüknek, különleges anyagcseréjüknek vagy egyedi képességeiknek köszönhetik, hogy képesek túlélni egy ragadozó gyomrában töltött időt – mint például az iguána, amely hosszas emésztési próbálkozás után élve kerül ki a kígyó gyomrából. Más fajok – például a bombardier-bogár – kémiai védekezéssel veszik fel a harcot: forró, toxikus vegyületeket lőnek ki a testükből még a ragadozó belsejében is.
Elképesztő, de egyes állatok tojásai és lárvái, kemény védőburokkal vagy speciális szervekkel felvértezve, túlélik még a madarak vagy a halak emésztőcsatornáját is. Ilyenek például a botsáskák tojásai vagy a páncélos csigák. Sőt, vannak bogarak, amelyek aktívan átküzdik magukat a béka bélrendszerén, és így rövid idő alatt kijutnak a szabadba.
Egy-egy különleges túlélési módszer mögött evolúciós adaptációk, fiziológiai trükkök és lenyűgöző alkalmazkodóképesség áll – a tudomány pedig ezek vizsgálatával próbálja megfejteni, hogyan lehetséges mindez.
