Régi ruháink új életet élhetnek: a felújított anyag gyakran nemcsak szőnyegekké, hanem más használati tárgyakká is alakul. India északi részén, különösen Panipatban, hatalmas mennyiségű használt textil érkezik a világ minden tájáról. Itt naponta több ezer tonna ruhát dolgoznak fel, melyek útja világszerte kezdődik, majd indiai kikötőkön és hosszú szállításon keresztül jutnak végül a feldolgozóüzemekbe.
Ezekben a gyárakban a dolgozók veszélyes körülmények között választják szét az anyagokat, távolítják el a címkéket, cipzárakat és gombokat, majd szinte egész nap poros, vegyszerekkel teli levegőben dolgoznak. A textilpor, a kémiai anyagok és a műanyagrostok belélegzése hosszú távon komoly egészségügyi problémákhoz vezethet.
Míg a világon egyre több ruhát vásárolunk és dobunk ki, India sok szegény vidéki dolgozója csak a családja fenntartása érdekében kénytelen vállalni ezt a veszélyes munkát. Eközben nemcsak a dolgozók, hanem a környezet is megsínyli a szennyezést: a vegyszerek és színezékek a folyókba és a talajvízbe jutnak, ami súlyos egészségügyi problémákat okoz a helyi közösségekben.
A dokumentumfilm több szereplő életét is bemutatja: olyanokat, akik a vidéki szegénység elől menekülve kezdtek munkát vállalni Panipatban, valamint helyi aktivistákat, akik az illegális üzemek és szennyező gyárak ellen küzdenek. Felvetődik a kérdés: tényleg új életet adunk a ruháinknak, vagy máshol mások fizetik meg az árát egy körforgásos ipar kialakulásának?









