A bemutatott tartalom egy elavult, professzionális mozivetítő, a Christie CP2230 típus boncolását, működtetését és potenciális alkalmazását veszi sorra, meglepően humoros és kritikus szemlélettel. A készülék eredeti ára tetemes összegekben mérhető, és egykor a legmodernebb filmszínházakban üzemelt.
A narrátor elmagyarázza, mennyire komplex egy ilyen rendszer felépítése: nem csupán egyetlen projektorról van szó, hanem komplett szerverrackekről, dedikált hűtési rendszerekről és veszélyes, rendkívül erős xenon-lámpákról. Felmerülnek biztonsági kérdések, például hogy akár vakságot is okozhat egyetlen pillantás a bekapcsolt lámpába, illetve a lámpaház felnyitása ugyancsak potenciálisan életveszélyes.
Technikai részletekben bővelkedve szó esik vetítési felbontásokról, 3D-s lehetőségekről, a vízhűtésről és a csatlakozók sokaságáról. Az eszköz működtetése és fizikai beszerelése kihívásokkal jár, a csapat tagjai több ponton szembesülnek a bonyodalmak végeláthatatlan sorával (hiányzó vagy eltérő kábelek, nehéz súly, leírások/utasítások beszerzése).
A próbálkozások során tapasztalható problémák, mint a nem megfelelő fényerő, furcsa színek és beállítási nehézségek, mind felvetik: vajon érdemes volt-e megvásárolni az óriási, részben korszerűtlen vetítőket? Mindeközben több érdekes kérdés is felmerül, például arról, miként lehet régi ipari technológiákat otthoni vagy alternatív felhasználásra átalakítani, és ténylegesen mennyire veszélyesek ezek a gépek még hobbi felhasználás esetén is.
