1888-ban, London keleti végében járunk, ahol a szegénység, a zsúfoltság és a kilátástalanság uralkodott. Fehérekápolna (Whitechapel) utcáit a társadalom legkiszolgáltatottabbjai lakták: munkanélküliek, alkalmi munkások, menekültek és tömegével beáramló nők, akik gyakran kényszerültek az utcára dolgozni a bordélyházak betiltása miatt.
A közbiztonság szinte nem létezett: az emberek nap mint nap végső reményként várták a következő betevőt, mindennapos volt az alkoholizmus, és az életkörülmények leírhatatlanul rosszak voltak. Ezen a helyszínen történt meg az öt, később ‘kanonikusnak’ nevezett brutális gyilkosság, melyek mindegyike azóta is rettegésben tartja a köztudatot.
Az elkövető személyazonosságának kérdése azóta is foglalkoztatja a világot – különböző rendőrök és bűnügyi szakértők mindig újabb és újabb elméletekkel álltak elő, a sajtó pedig szenzációhajhász tudósításaival csak fokozta a rémületet és a zűrzavart. Különféle gyanúsítottak sorakoznak egymás után a tanúk, féligazságok, illetve a feltételezett indítékok alapján, beleértve orvosokat, tanítókat, művészeket, sőt még a királyi család tagját is.
A modern kriminalisztika eszközei – többek között a DNS-vizsgálat és a földrajzi profilalkotás – új megvilágításba helyezik az ügyet, azonban a bizonyítékok töredékesek és olykor kétséges hírűek. A videó azt is vizsgálja, miként befolyásolták az eset megoldását a rendőrségi rivalizálások, a sajtó etikátlan módszerei, valamint a társadalmi előítéletek és a káosz, amelyben az áldozatok is csupán a túlélésért küzdő, elfeledett emberek voltak.
Gondolkodjunk el rajta: vajon el tudott volna sétálni egyetlen sorozatgyilkos Victoria korabeli London legzajosabb negyedében vérrel a ruháján? A vidéken kívül eső, rendszerint alig dokumentált áldozatok félig elfeledett történetei mégis mind ugyanabba az irtózatos mintázatba illeszkednek – de vajon tényleg létezhet biztos megoldás ennek a legendává vált rejtélynek?
