A film betekintést nyújt három Berlinben élő hajléktalan ember mindennapjaiba, akik különböző okokból kerültek az utcára. Buland három éve hajléktalan, egy vészszállón talált átmeneti menedéket, de csak korlátozott ideig maradhat, majd újra vissza kell térnie az utcára. Munkát keresve egy utcai magazin árusításából él, és büszke arra, hogy ez nem koldulás, hanem értékteremtés és megélhetés számára.
Manny hat éve él sátrában Berlin egyik parkjában, ahol a hideg tél, a lakók panaszai és a folyamatos bizonytalanság nehezítik az életét. Mégis próbálja megőrizni önbecsülését, barátságokat ápol, és túlélési stratégiákat dolgoz ki. A film rávilágít arra, hogyan alakult ki Manny hajléktalansága, mi mindennel kell szembenéznie nap mint nap, és milyen összetettek a helyi lakosok és hajléktalanok közötti viszonyok.
Daniel esete más; neki is stabil lakhatása volt a múltjában, de eladósodás miatt elvesztette otthonát. Azóta átmeneti szállásokon és szociális bérlakásban él, miközben részmunkaidős munkát vállal és aktív a hajléktalanokat segítő civil szervezetekben. Az ő történetén keresztül a dokumentumfilm az elmagányosodás, a bürokrácia, a társadalmi előítéletek, valamint az állandó lakhatás megszerzésének küzdelmeit mutatja be.
Az alkotás számos, hajléktalanokat érintő kérdést feszeget: hogyan alakulhat bárki élete úgy, hogy végül az utcán találja magát? Milyen tényezők okozzák a hajléktalanság növekedését Berlinben, és milyen kiutak, túlélési stratégiák léteznek? Interjúrészletek, mindennapi interakciók és személyes vallomások adják meg a film könnyen átérezhető, emberközeli hangulatát, miközben a nézőt elgondolkodtatja a társadalmi felelősségről, előítéletekről és a reményről.
