Egy 1954-es cigarettareklám váratlan botránya révén derül fény arra, mennyire komolyan elköteleződtek sokan a nyelvtan iránt. A felháborodás azonban nem a veszélyes termékre, hanem egy látszólag jelentéktelen grammatikai hibára irányult.
Az angol nyelv szabályait évszázadok óta formálják, gyakran olyan irányzatok nyomán, amelyek eredete bizonytalan vagy kifejezetten önkényes. Klasszikus példák azokra a szabályokra, amelyeket még ma is tanítanak: például, hogy a mondat végén nem állhat elöljárószó, vagy hogy a ‘fewer’ és a ‘less’ szavakat mikor illik használni. Ezek eredete gyakran az arisztokrácia nyelvi sznobizmusában, illetve a latin nyelvhez való görcsös ragaszkodásban keresendő.
Felmerül a kérdés: ki és miért alakította ki ezeket a szabályokat? A videó azt vizsgálja, hogyan váltak kezdeti stílustippek idővel megkerülhetetlen szabályokká, és hogy ezek mennyire kapcsolódnak a valós nyelvhasználati igényekhez. Külön kitér a személyes névmások vitáira, ahol az ‘ők’ (‘they’) szó egyre inkább egyes számként is jelen van — néha komoly társadalmi következményekkel.
A bemutatott történetek azt a kérdést is felvetik, hogy milyen mértékben befolyásolják a társadalom önképét és kultúráját a nyelvtanulás és a nyelvhasználat, illetve mely szabályokat érdemes ma is követnünk, és melyek azok, amelyeket tulajdonképpen feleslegesen tanulunk és tanítunk tovább.
