Egy szenvedélyes játékrajongó osztja meg élményeit a Ghost Trick nevű játékkal kapcsolatban. Elmondja, hogy eredetileg csak ki akarta próbálni, de végül magával ragadta a játék varázsa, a történet és a különleges játékmenet.
Felmerül a kérdés, miért nem aratott nagyobb kereskedelmi sikert ez a különleges játék, hiszen kritikailag mindenki szereti, aki ismeri, mégis kevesen játszottak vele. A japán eredetű Ghost Trick eredetileg Nintendo DS-re jelent meg, majd később más platformokon is, például Nintendo Switch-en is napvilágot látott egy remasterelt változat.
Külön érdekesség, hogy a játék főhőse – Sissel – egy szellem, aki saját gyilkosságának rejtélyét igyekszik felderíteni. A történet izgalmas, fordulatokban gazdag, a karakterek pedig mind hozzájárulnak a hangulathoz: mindenki emlékezetes, egyedien megrajzolt, karakteres. A humor és a komoly témák harmonikusan keverednek, ahogyan az Ace Attorney játékokban is megszokhattuk a készítőtől.
Az alkotás mechanikailag is egyedülálló, mivel a szellemként különféle tárgyakat tudunk megszállni, környezet-manipulációs feladványokat kell megoldanunk, és szellemidő-utazással négy perccel a halálok előtt próbálhatjuk megmenteni az áldozatokat. A fejtörők néha kissé egyhangúvá vagy bonyolulttá válhatnak, és felvetődik a kérdés, hogy a játék hogyan működik különböző platformokon – például a DS érintőképernyőjén szemben az analóg karral.
Vajon mi teszi igazán különlegessé ezt a játékot, amely sokak szerint csak játékként tud ilyen erővel hatni? És milyen titkok, történeti vagy mechanikai csavarok várhatók még a játék során?
