Matematikai szörnyetegeknek is nevezték őket, később pedig fraktálokként váltak ismertté: ezek az önmagukat ismétlő, végtelenül bonyolult minták nemcsak a tiszta matematikában érdekesek, de a mindennapi élet számos területén is megjelennek.
Egyes tudósok sokáig úgy vélték, hogy a fraktálok csak elméletben léteznek, ám idővel kiderült, hogy megtalálhatók a természetben is: a felhők szélén, a tengerpartokon, vagy a brokkoli formájában. Mindezek mellett a mérnökök lépésről lépésre felfedezték, hogyan használhatók fel a fraktálok különféle technológiai megoldásokban.
Az első kiemelt alkalmazási terület a modern antennatechnika: fraktál alapú kialakításokkal egyszerre több különböző frekvencia vételére alkalmas, többsávos antennák születnek, amelyek hatékonyságát a visszatérő mintázatok és a helytakarékosság is növeli.
Hűtéstechnikai megoldásoknál is felbukkannak: pici szerkezetek, például mikrocsipek folyadékhűtésében a fraktálisan elágazó csőrendszerek megkönnyítik és hatékonyabbá teszik a hőelvezetést, az élő szervezetekben tapasztalt elágazó vérerek vagy levelek mintáját követve.
Az élettudományokban diagnosztikai célokra alkalmazzák a fraktáldimenzió fogalmát: például a retina ereinek összetettsége összefügghet bizonyos betegségek kockázatával, így számítógépes elemzéssel hasznos következtetéseket lehet levonni.
A játékok és a számítógépes grafika terén is komoly áttörést hoztak ezek a matematikai trükkök: így generálnak például véletlenszerű, de mégis részletes és élethű tájakat a Minecraftban vagy más virtuális világokban egyetlen képlet vagy algoritmus alapján, akár valós időben is.
