Brazília szívében, az Amazonas őserdejében Henry Ford egy egész várost álmodott meg, hogy saját gumiforrást teremtsen autógyárai számára. Fordlandia nem pusztán egy gyártelep volt, hanem egy komplett, amerikai mintára épített település is, jól szabályozott utcákkal, bungalókkal, sőt, még fehér kerítésekkel és hotelekkel is helyet kaptak benne.
Ford ragaszkodása a teljes ellátási lánc kontrolljához, valamint a helyiek életének amerikai normák szerinti átalakítása számos konfliktushoz vezetett. Az alkalmazottaknak detroiti idő szerint kellett dolgozniuk a trópusi hőségben, helyi ételeket nem fogyaszthattak, és szigorú amerikai szabályokat – például alkoholtilalmat – kellett betartaniuk.
A menedzsment döntései rendszeresen figyelmen kívül hagyták a helyi tudást és sajátosságokat: a gumiültetvényeket túl sűrűn telepítették, a területet pedig erdőégetéssel „tisztították meg”, ami ökológiai katasztrófához vezetett. A dolgozók egy idő után fellázadtak, a vezetőknek menekülniük kellett, az egész projekt pedig teljes káoszba fulladt.
Felmerül a kérdés: mi vezetett egy ilyen léptékű vállalkozás bukásához? Mely társadalmi, kulturális és biológiai tényezők játszottak közre Fordlandia tragédiájában, és milyen hatással volt mindez a régióra – valamint magára a Ford vállalatra?
