Az alkotó aprólékos munkával, kézi szerszámokat használva alakítja ki föld alatti menedékét, amelyhez először egy nyers gödröt ás ki, majd szerkezeti gerendákat, lépcsőket, és tartóoszlopokat készít el. Az építés során kihívást jelent a nedvesség és a talaj minősége, ezért külön technikákat alkalmaz a faelemek állagmegóvása érdekében, például a fa szenesítését és vízszigetelő fólia használatát.
A menedék tervezése során kiemelt figyelmet fordít arra, hogy az képes legyen ellenállni a kelet-európai tél kihívásainak. Ehhez saját rendszert dolgoz ki a levegőztetésre és szigetelésre, valamint egy kőből és téglából épített kandallót alakít ki, amit később továbbfejleszt egy öntöttvas tűzhelyajtó segítségével. Az elkészült helyiségek között konyha és háló is helyet kap, különféle egyedi bútordarabokkal, amelyek mind házilag készülnek.
Felmerülő problémák, mint a vízgazdálkodás, a szigetelés hiánya vagy a bejárat beázása, mind új kihívásokat hoznak. Ezekre a készítő sokszor rögtönzéssel, találékonysággal válaszol: új ventilációs csatornákat épít, különféle természetes anyagokkal (például lenrosttal) tömíti a réseket, és a berendezést is folyamatosan fejleszti, hogy növelje a komfortot föld alatti kabinjában.
Az építés során a túlélés és a kényelem kéz a kézben jár: felvetődik a természetes hűtés (föld alá rejtett éléskamra), napfény beengedése (egyedi tetőablak), valamint a fal és padló rétegezésével biztosított tartós meleg. Minden újabb lépés egy újabb mérföldkőhöz vezet, miközben a közelgő tél folyamatosan nyomást helyez a munkálatokra, és az önellátás felé vezető út is kiemelt szerepet kap.
