Rendkívül feszült geopolitikai helyzetben rendezik meg a következő labdarúgó-világbajnokságot, amelyet az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó közösen látnak vendégül. A tornát komoly viták és feszültségek övezik, főleg az amerikai külpolitika, valamint Donald Trump elnök szerepe miatt, aki sokak szerint saját politikai örökségéhez köti az eseményt.
Felmerülnek aggodalmak a biztonsággal kapcsolatban is: többen tartanak a repülőtereken történő letartóztatásoktól, a FIFA elnökének Trump felé való közeledésétől, valamint a világbajnoksághoz kapcsolódó magas áraktól. Az európai közvéleményben is komoly elégedetlenség tapasztalható, egyesek még bojkottot is szorgalmaznak az Egyesült Államok politikája miatt.
A történeti párhuzamok is megjelennek, hiszen a politika már korábban is befolyásolta a világbajnokságokat – példaként említik Olaszország 1934-es esetét. Ami új, az a vezető személyének (Trump) központi szerepe, illetve a szervezés politikai személyessége.
Kiemelt kérdés, hogyan tudnak részt venni az eseményen olyan országok, amelyekkel jelenleg háborús viszonyban állnak az Egyesült Államok. Az iráni válogatott példája jól mutatja ezt: problémás vízumhelyzet, korlátozott tartózkodási lehetőségek és megosztott iráni-amerikai közösség jellemzik a szituációt. Eközben a rendezvény Amerika sokszínűségét és bevándorló közösségeit is megjeleníti, ami új narratívákat kínál a sportsiker mögött.
Tovább feszíti a helyzetet, hogy a helyszíni tiltások ellenére is készülnek tüntetések, főként az iráni kormányellenes hangok részéről. A kérdés az, miként lesz képes a futball áthidalni a politikai megosztottságokat, és vajon átmeneti békét hozhat-e a nézők és csapatok között ebben az összetett nemzetközi légkörben.
