Az 1980-as évek brit videójáték-piacának rohamos fejlődése és a költséghatékony, „budget” játékok elterjedése különösen izgalmas terület volt. A Mastertronic forradalmi üzleti modellje megnyitotta az utat, hogy a játékosok szerte az országban hozzáférhessenek olcsó játékokhoz, akár benzinkutaknál vagy újságosoknál is.
Azonban nem sokkal később a British Telecom felismerte a lehetőséget, és saját szoftverkiadójával, a Firebirddel csatlakozott a versenyhez. A Firebird a minőséget és az őszinte marketinget helyezte előtérbe, és újszerű húzásként valódi képernyőfotókat helyezett el a játék kazettáinak borítóján – szemben a korábban megszokott túlidealizált grafikai borítókkal.
A videó végigveszi a Firebird első 21 játékkal indított kínálatát, bemutatva, milyen újításokat vezettek be az akkori piacra. Megismerhetjük a játékokat övező különféle marketingstratégiákat, a „Silver” és „Gold” termékszériák közti különbségeket, valamint azt is, milyen szempontok alapján válogatták ki a kiadásra érdemes szoftvereket.
Érdekes kérdések vetődnek fel a minőség kontra ár, a fogyasztók elvárásai, illetve a retro videojátékok nosztalgiát keltő hatása kapcsán. Felszínre kerülnek az egyes játékok egyediségei és sajátos, olykor egészen különc témái, amelyek a mai napig emlékezetessé teszik ezt az időszakot.
A videóból kiderül, hogy vajon az innovatív, becsületes marketingstratégia és a szokatlanul őszinte játékbemutatók képesek voltak-e felvenni a versenyt a Mastertronic sikerével szemben, valamint hogy a Firebird játékai valóban megérték-e a rájuk költött pénzt a gyerekek szemében.
