Néhány ember számára a játékkonzolok nem csak videojátékokat jelentenek, hanem mindenekelőtt teljes szórakoztató központot. A videó sorra veszi, mennyire fontossá váltak a különböző multimédiás funkciók, mint a DVD vagy filmlejátszás az újabb generációs gépeken.
Az elmúlt húsz évben számos kiadó és gyártó kísérletezett olyan formátumokkal, amelyek kifejezetten konzolos filmnézést tettek lehetővé – gondoljunk csak a Game Boy Advance Video kazettákra, UMD-lemezekre a PSP-n, vagy éppen a HD DVD bővítőre az Xbox 360-hoz. Ezek a formátumháborúk és alternatívák komoly kérdéseket vetnek fel: valóban racionális ötlet volt külön médiumokat kiadni játékosoknak, vagy csupán furcsa zsákutcák lettek?
Külön figyelmet érdemel, hogy miként alkalmazkodtak a konzolgyártók az új trendekhez, például a streaming szolgáltatások elterjedéséhez vagy a digitális filmvásárlás próbálkozásaihoz. Az is érdekes, hogy milyen kompromisszumokat kellett kötniük a fejlesztőknek a videók minősége és a tárhely korlátai között, amikor például rajzfilmeket vagy filmeket zsúfoltak szokatlanul kis kazettákba.
Felmerül a kérdés, vajon a filmes tartalmak tényleg hozzátettek-e a konzolok sikeréhez, vagy éppen felszínes extraként kezelték a vásárlók az ilyen lehetőségeket. A videó rengeteg, mára nosztalgikusnak számító példán keresztül járja körbe, mennyire meglepő és sokszor mulatságos módokon próbálták ötvözni a filmeket a játékos hardverekkel.
