Ez az elemző videó számos, általában közepes vagy rossznak tartott videojátékot vizsgál, amelyek egy-egy kiemelkedő játékmenet-mechanikával lepték meg játékosaikat. A szerző ezek közül több példát is részletesen bemutat, köztük a Bionic Commando 2009-es rebootját, melynek bionikus karmozgatási mechanikája különösen emlékezetes, vagy a Fracture-t, ahol a terep formálása teszi különlegessé a harcot.
Felmerül, hogyan lehet egy-egy kreatív ötlet kiemelkedő, amikor a köré épített játék minden más szempontból felejthető vagy akár bosszantó. A bemutatott példák között szerepelnek játékok, amelyek vagy a saját műfajuk tipikus hibáin próbáltak változtatni (mint a Quest 64), vagy éppen új megoldásokat próbáltak ki, amelyek az egész élményt színesítették (például a Red Steel Wiimote telefonhívásos multiplayer funkciója).
Rámutat arra is, hogy sok ilyen különleges mechanika ma már elérhetetlen, mert az online-only játékok, például az Anthem, eltűnnek a szerverek leállítása után. Szóba kerül a játékipar azon trendje is, hogy a sikeres játékmechanikákat hajlamosak újra és újra lemásolni a fejlesztők, miközben számos kevésbé sikeres, ám innovatív ötlet feledésbe merül.
Végül a videó megemlíti, milyen jelentős az ilyen sikertelen, ám érdekes játékok megőrzése mind a játékosok, mind a játékipar fejlődése szempontjából. A szerző bízik abban, hogy a jövőben lesznek fejlesztők, akik ezekre az elfeledett, de ötletes mechanikákra is építenek majd.
